+36 1 486 3660 | info@vmgsuli.hu | OM: 035234
1085 Budapest, Horánszky u. 11.
104 éve született Kaján Tibor

Seres Zoltán

03 március 2025

Nincs hozzászólás

Home Tagozatok

104 éve született Kaján Tibor

104 éve született Kaján Tibor

104 éve, 1921. március 3-án született iskolánk egykori tanulója, a magyar grafikus, karikaturista, érdemes és kiváló művész, Kaján Tibor. Iskolánk igazgatóhelyettesi irodájának ajtaja fölött egy, a művész által készített rajz emlékezteti a gimnázium mai tanulóit és tanárait arra, hogy mennyire jelentős hatással lehet egy köznevelési intézmény a tanulók későbbi életpályájára. E karikatúra adta az ötletet egy történelemórai feladathoz, amelynek keretein belül a tanulók Kaján Tibor portréjának elkészítését is választhatták. Monori Zsófia, 11.b osztályos tanulónk írásával és az általa választott négy karikatúrával emlékezünk a 104 éve született Kaján Tiborra. Az inspirációt adó karikatúrát ezen írásban nem tesszük közzé, ezzel is motiválunk mindenkit arra, hogy látogassa meg egykori alma materét. 

Kaján Tibor, magyar tervezőgrafikus, elismert karikaturista és illusztrátor 1921. március 3-án született Miskolcon. Az anyakönyvében szereplő Kalász (Klein) Tibor nevet hamar felváltotta jól ismert művészneve, a Kaján. Gimnazista korában, miután elhagyta a Hunfalvi Reáliskolát és családjával Budapestre költözött, megkezdte tanulmányait a Vörösmarty Reáliskolában – ma Budapest VIII. Kerületi Vörösmarty Mihály Gimnázium néven ismert – és a már kicsi korától lelkesen rajzoló fiú egyik tanárát is megörökítette. Tanára azonban nemtetszését fejezte ki a humoros ceruzarajzzal szemben, így igazgatói megrovással és nevelő célzatú beszéddel illette a fiatal fiút. Szavai szerint a fiú botrányt okozó, kaján viselkedése méltatlan az osztályához és az iskolához. Természetesen diáktársai éljenezték rajzát és ettől fogva „Kajánkét” hivatkoztak osztálytársukra. Az ambíciókkal teli fiúra nagy hatást gyakorolt korának kiemelkedő karikaturistája, Gáspár Antal, aki főleg politikai összetűzések alanyait figurázta ki rajzaiban. A még fiatal Kaján inspirációként használta a látott karikatúrákat és azokhoz hasonlót próbált alkotni. A Vörösmarty Reáliskolában olyan emberek támogatták, mint rajztanára Farkasfalvy Imre vagy barátja és egyben osztálytársa a később szintén híres karikaturista, Gardos Károly. Gimnáziumi éveinek emlékezetéül a mai napig egy arcképére formált, a hátán az iskola épületét viselő alak karikatúrját láthatjuk a VMG egyik falán. A középiskolát befejező vizsgái után nem tanulhatott tovább egy felsőoktatási intézményben sem zsidó származása miatt (vö. numerus clausus, a zsidóság egyetemi létszámát korlátozó törvény – 1920). Így Óbudán a Gutmann és Fekete harisnyagyárban kényszerült munkába állni, ahol származása miatt napi szinten atrocitások érték társaitól. A II. világháború borzalmai elől ő sem menekülhetett. Mindössze 21 éves volt, mikor munkaszolgálatra kényszerítették a Kárpátok különböző pontjain. Néhány városban teljesített szolgálatot, ám később sikerült megszöknie és ezzel megmenekülnie a további táboroktól. Bár nem úszta meg fájdalmak nélkül e gyötrelmes időszakot: az egyik fülére megromlott a hallása, valamint családja elvesztését is nehezen tudta feldolgozni.

Széchenyi

Kaján Tibor portréi közül talán az egyik legkidogozottabb Széchenyi István, magyar reformer politikust ábrázolja. A főszereplő karakteres, ám gondterhelt arcvonásai egytől egyig jelentős gyakorlati tevékenységeit körvonalazzák. A politikus szívügyének tekintete Pest-Buda első szárazföldi összeköttetésének megtervezését. Ennek megfelelően szemöldökei helyén a Lánchíd oszlopait láthatjuk, amint átszelik a portré alanyának szemét ábrázoló Dunát. A dunai gőzhajózás megindulását is tetten érhetjük szemében, emellett a Nemzeti Kaszinó alapítását és az ország első lóversenyeit is hozzá köthetjük. A mellkasán „átfolyó” Tisza hajózhatóvá tétele és a selyemmasnival hozzácsatolt Magyar Tudományos Akadémia is Széchenyi attribútumai közé soroltatik.

A világháború lezártával, 1945-ben megkezdhette egyetemi tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Itt töltött évei alatt a karikatúra mint műfaj művelése nem hozott megbecsülést a művésznek. Ennek ellenére az 1945-ben megalakuló Ludas Matyi c. szatirikus hetilapnak rendszeresen készített humoros vonalrajzokat. Ebben az időben nem rajzolhattak akárkit alkotásaikban, szigorúan korlátozva voltak a lehetséges személyek, ezért legtöbbször csak „kisemberek” hétköznapjait tudták papírra vetni. 1948-tól, miután megszűnt a Szabad száj folyóirat, együtt dolgozhatott gyermekkori példaképével, Gáspár Antallal. Tabi László főszerkesztővel való vitái és a rajzolók megbecsültségének hiánya miatt felmondott a lapnál és egy évig szabadúszóként dolgozott. A Tükör, majd Új Tükör nevű hetilapnál folytatta pályáját, melyet a karikatúrista a legjobb éveinek nevezett.[1] A lap megszűnése után dolgozott a Magyar Hírlapnál, a Népszabadságnál és több újság szerkesztőségének (Lyukasóra, Népszabadság, új írás) is folyamatosan küldte elkészült rajzait publikálásra. Magánéletében fontos szerepet játszott felesége, a szintén újságoknál tevékenykedő Osvát Katalin és a tőle született lányai.

 

[1] Moldva György: Történelemóra (Negyedik beszélgetés)

Reklámtrikó

Ez az a karikatúrája Kaján Tibornak, ami a leginkább megrendített, hiszen generációm tagjai közt szintén kedvelt az „I love” feliratú pólók viselése. Sokszor elgondolkodtam, vajon miért szeretjük annyira kimutatni (ez esetben már „reklámozni”) a szeretetünket valami iránt. Ahogy megláttam a történelem egyik legönzőbb királyát második feleségének képével a mellkasán, bevillant, valójában azt szeretjük, hogy szeretetünk kifejezésével birtokolni kezdjük annak tárgyát. VIII. Henrik, Anglia királya (1509-1547) megpillantva Boleyn Annát új lehetőséget látott vágyainak kiteljesítésére, miután előző felesége elbukott azok kielégítésében. Kívánságát sajnos második felesége sem tudta teljesíteni – nem szült fiúgyermeket –, így hőn szeretett Annáját a hóhér padjára küldte, amit még saját testén hordott érzelmei sem állíthattak meg.

Kaján Tibor többek közt elnyerte a Munkácsy Mihály-díjat, a Pulitzer-emlékdíjat, az Aranytoll-díjat és a Hazám-díjat is. Életében több könyve is megjelent, kezdve az 1969-ben kiadott ’Kaján lexikontól’, az 1996-os ’Rajzolok, tehát vagyok’, egészen a 2009-es ’Élet-Művészetig’. 2011-ben tagjává választotta a Magyar Művészeti Akadémia, ám sajnos rá egy évre egészségügyi okok miatt kilépett innen a művész. 95 éves korában, 2016. május 16-án hunyt el Budapesten.

A Holocaust emlékére

Vajon milyen élmény lehet egy zsidó származású embernek megélnie a II. világháború és az antiszemitizmus borzalmait, majd papírra vetni mindazt, amit átélt? Kaján Tibor emlékezetének vonalait Michelangelo Mózes szobrára alapozta. Mózes ábrázatát mérgesnek, megvetőnek akár összezavarodottnak olvashatjuk, miközben tekintetével a távolba mered. Egyik kezében tartja a Tízparancsolatot, a zsidó vallás ártatlanságának biztosítékát, míg másik oldalán, szíve fölött a vallás megvetése és megkülönböztetése miatt kötelezően viselendő sárga csillag látható. A rajz oximoronja, hogy még Mózesnek, a zsidó nép prófétájának is muszáj fejet hajtania más nép akaratának. Hatalma mit sem ér az elnyomó nemzetekkel szemben, népének védelmezése hatáskörén kívül esik. Mégis mi marad, ha egy nép legnagyobb embere sem képes szembefordulni az ellenséggel?

A művész saját belátása szerint 3500, közel 4000 karikatúrát készített élete során. Ars poeticája az évek alatt sokat csiszolódott, a karikatúrák hatalomellenőrző szerepét azonban sosem vonta kétségbe. Kardinális szerepet tulajdonított a befogadó érzelmeinek és gondolatainak katarzisára vagy éppen azoknak a megváltoztatására. Munkássága során meglátásai változtak a rajz melletti egy-két szó jelenlétét vagy hiányát illetően, a vonalak kontúrjának, tisztaságának és elkülönülésének ügyében is. Leggyakrabban elővett témái a politikai mindennapok, a történelmi és irodalmi személyek jellemrajza és a korunkat formáló jelentős események vonalakba való átdolgozása voltak. Nevéhez fűződik még a nekrológkarikatúra mint műfaj megalkotása is. Nekrológkarikatúrái nagy emberek halála után készült, főbb jellemvonásukat bemutatni igyekvő képek.

Örkény István

A karikatúrák sorát a szívemhez legközelebb álló darabbal szeretném zárni. Kaján politikai jellegű alkotásai mellett írók, költők és különböző irodalmi személyek megörökítésével is foglalkozott. A szürrealizmus nagymesterétől, Franz Kafkától olyan nevek említhetők munkásságának részeként, mint József Attila, Ottlik Géza vagy éppen Thomas Mann. Örkény István korának talán egyik legkiemelkedőbb írótehetsége, akihez a groteszk műfaj megteremtését is kötjük. A portré letisztultságával, egyszerűségével, de ennek ellenére az író érdekes ábrázolási módjával csal mosolyt az arcunkra. A szintén zsidó származású novellista „egyperceseinek” köszönhetően szerzett hírnevet a magyar irodalmi életben. A lábait keresztező, arcvonásait jellegzetesen formáló modell egy stopperórát tart az egyik kezében, míg másikban a tollat ragadja meg, mintha nem engedhetné meg, hogy művei túl hosszúra nyúljanak. A karikatúra egyszerűségében rejlik a varázsa. A karikaturista egyedül az arc kidolgozására fordított nagyobb gondot, így tökéletesen, a legapróbb vonásokig örökíti meg Örkény karakteres arcát.

„Jobb ma egy karikatúra, mint holnap egy diktatúra.”

 

 

Kaján Tibor 1921–2016

Felhasznált szakirodalom:
Képek:

Budapest VIII. Kerületi Vörösmarty Mihály Gimnázium | 1085 Budapest, Horánszky utca 11. | OM: 035234