2025. szeptember 26-27-én rendeztük meg a több éves múlttal bíró Média12-t a 9.a osztály számára. Több éve tartó hagyomány, hogy a legfiatalabb médiás osztály, az osztályfőnökük és a médiás szakmai tanárok együtt töltenek egy napot (idén egy felet), aztán bennalszanak az iskola tornatermében.

A következőkben egy kilencedikes diákunk, Hommonai Dóri meséli el az eseménnyel kapcsolatos személyes élményeit.

Eljött a média tizenkettő, azaz a nap amikor a kilencedik média szakos osztály a szüreti mulatságot követően bent alszik az iskolában. Miután a többi tagozattal karöltve (szó szerint) kitáncoltuk magunkat a szüreti mulatságon, a Díszterembe lettünk terelve ahol drámás, ismerkedős játékokat játszottunk a tizedik osztályos médiásokkal és DZ tanár úrral.
Az első, bemutatkozós játék nekem személy szerint nem tetszett. Nem tudtuk jobban megismerni egymást és nem kerültünk igazán hangulatba tőle. Szerintem egy pörgősebb játék jobb ráhangolódás lett volna az estére. A következő kettő már annál jobb és viccesebb volt. Igazán meghozták a kedvem a csészézéshez. Ez után kb. 8 fős csoportokba lettünk beosztva és feladatokat oldottunk meg versenyben a többi csapattal. Itt tényleg volt esélyünk jobban megismerni a tizedikeseket, használhattuk a kreativitásunkat és jól éreztük magunkat. Bónusz pont, amiért az én csapatom nyerte meg a versenyt.
Miután bemutattuk a pár perc alatt összedobott munkáink és meg volt az eredményhirdetés, lementünk a közös vacsorára. A zöldségektől elkezdve, a házi sütiken és szendvicseken át, a legegészségtelenebb ételekig minden volt. A tizedikesek nyitottak voltak felénk és úgy éreztem szívesen maradtak még, nem csak kényszerből.
A következő kötött program az interjú volt. Négy osztálytársam vezette a beszélgetést Szórád Mátéval, volt VMG-s diákkal, vágóval és producerrel. Én nagyon élveztem és végig lekötötte a figyelmemet. Érdekes kérdések és válaszok hangoztak el és kivételesen tényleg nem szívesen mentem ki a mosdóba.
Miután vége lett, összeszedtük a dolgaink és befészkeltük magunkat éjszakára a tornaterembe. A nagy helyfoglalás után nem tudom végül hányan aludtak tényleg a kiválasztott matracukon.
Amennyire szabadon lehet engedni harminc gyereket egy iskolai programon, annyira szabadon is voltunk. Az idő nagy részében hallgathattunk zenét és rohangálhattunk nyugodtan vagy akár elvonulhattunk egy üres terembe beszélgetni. Később ugyan be kellett mennünk a tornaterembe, ahol egy fokkal kulturáltabban, de ugyan úgy folytathattuk, amit abbahagytunk. Pozitív csalódás volt még, hogy egy tanár sem őrködött az ajtó előtt minden mozdulatunkat lesve.
Nem sok alvás után, de azért emberi időben keltettek minket, elpakoltunk, reggeliztünk, majd valahogy haza vonszoltuk magunk.
Számomra egyértelműen egy nagyon pozitív élmény volt és sajnálom, hogy jövőre nem maradhatunk majd éjszakára is.