A tanulás nem ér véget az iskolapadban... Tudományos, képzőművészeti, színházi, pedagógiai utakat járok párhuzamosan. Tanulmányaim során számos, egymástól markánsan különböző területen volt alkalmam elmélyülni a filózófiától, média- és dráma-pedagógián keresztül a grafikáig, de még mindig kíváncsi vagyok. A gyakorlatban, akárhol, és mindenkitől, aki engedi szívesen tanulok. Világok nyílnak ilyenkor meg az ember előtt, inspirációk és célok tűnnek elő a semmiből. Ezt az élményt és szemléletet szeretném átadni a diákjaimnak is.

Egyszer volt, hogy nem beszéltem, de kiderült, hogy alszom.

Több éve részese vagyok a média munkaközösségnek. A képzés diákjaival megvalósítottunk tehetségpályázatokat, szerveztünk kiállítást, készítettünk megemlékezést 1956 tiszteletére, fejlesztettünk digitális tanórákat az MTVA kiállítóterében. Diákjaim fotós és filmes fesztiválokon, versenyeken, OKTV-n, országos és nemzetközi szemléken értek el helyezéseket és kaptak díjakat, különdíjakat. A lényeg mégsem ez, hanem az út, a változás, ami a gimnáziumban töltött 4 év alatt történik. A kollégáimmal azon vagyunk, hogy ez tényleg életre szóló élmény legyen.

Nem ismerek lehetetlent, egyszer egy villamost is lefutottam, pedig mozgásban volt.

A szentesi irodalmi–drámai tagozatról indultam, majd média-, mozgókép- és kommunikációtanári, illetve dráma- és színházismeret-tanári végzettséget szereztem. 2017 óta a budapesti Keleti István AMI és Művészeti Szakgimnáziumban dolgozom: színházi gyakorlatot, drámaelméletet, vers- és prózamondást tanítok, emellett segítem a diákokat saját kreatív projektjeik megvalósításában.

Dolgoztam több kreatív közegben is, például a Trafó Gondolat Generátor csapatában, ahol olyan foglalkozásokat készítettünk a programok mellé, amelyekben a nézők új nézőpontokat találhattak, továbbgondolhatták és közösen értelmezhették az élményeiket.

Most pedig a VMG-ben szeretném a diákokkal együtt felfedezni a közös gondolkodás és alkotás örömét.

Ha kutyakakis zacsi kell, nálam mindig van.

2001. szeptember 11. óta történelmet, irodalmat és médiát tanítok a magyar közoktatásban, ahol aztán büszkén alakítottam a médiás branccsal – Mészivel, Dézével, MG-vel és TE-vel – az ország egyik legkeresettebb médiatagozatát itt a Vörösmartyban, miközben tananyagot és tankönyvet fejlesztettem, valamint száz tanártovábbképzésen voltam oktató. Megírtam Magyarország legjobb nyelvtankönyvét, ami azóta is a fiókomban van.

Emellett újságíróként, fociedzőként és pillangóként is tevékenykedtem, évekig pedig vezettem – kollégiámiat is bevonva – a Károli Gáspár Református Egyetemen (KRE) a médiaoktatási gyakorlatát – talán még ma is.

2019 nyarán Nagypál Szabolccsal elindítottuk a "Tekercs és Tekintet" c. filmes rádióműsort, amely 2025 októberére a 300. adásnál jár, miközben az Mathias Corvinus Collegium tehetséggondozó intézményében workshopokat és órákat tartok egyetemistáknak és középiskolásoknak Szombathelytől Budapesten és Beregszászon át Székelyudvarhelyig.

Nagyon jó a humorom, csak mások szerint nem.